– Valóban előfordulhat, hogy 2, 3 vagy 5 év múlva már csak számítógépek által létrehozott „műsorvezetők” beszélnek majd 2 dal között? Mennyire kell attól tartani, hogy egyik napról a másikra eltűnnek az emberek, a személyiségek erről a piacról?

– Meggyőződésem, hogy a legutolsó tevékenység, amit a mesterséges intelligencia (MI vagy persze angol rövidítéssel AI) kiválthat a rádiózásban, az a műsorvezetés. Minden más előtte jön a sorban. Háttérfeladatokat már eddig is automatizált a technika. Nem kell többé olyan alkalmazott, aki az archívumból hozza a szalagokat a raktáros munkatárstól, majd egy további kolléga, aki szakértő módon készít a szalagból egy másolatot, amit esetleg speciális módszerrel ragaszt hozzá egy másik szalaghoz, hogy abból összeálljon a műsorba szánt tartalom. Ezek ma már klikkelések egy számítógépen. Én is csak azért hallok róluk, mert édesapám, Victor Máté, bő három évtizedet dolgozott a Magyar Rádiónál különböző zenei munkatársi és vezetői pozíciókban.

A jövőben a mesterséges intelligencia az ilyen számítógépes klikkelgetnivalók számát is tovább fogja csökkenteni. De a legizgalmasabb terület természetesen az, hogy mit tesz a modern AI a műsorvezetőkkel. Arra sajnos számítanunk kell, hogy a frekvenciahasználatért cserébe sokszor eleve kényelmetlen kötelezettségként megjelenő hírbemondást a rádiók egy része géppel olvastatja majd fel. Főleg, ha szeretne amúgy nagyon friss híreket közvetíteni. Tehát, este 23.00-kor már az aznapi meccs eredményeket is szeretné adásba adni, de amúgy nem költene olyan hírolvasóra és szerkesztőre, aki bent tölt minden estét.

A műsorvezetés változatosabb, emberibb oldalán, tehát a beszélgetős műsorokban és dalok felkonferálásában nem az AI fogja kiváltani a hazai műsorvezetők egy részét, hanem az AI segítségével a külföldi sztárok. Éppúgy, ahogy annak idején a külföldi sorozatok és TV műsorok totális túlsúlyba kerültek a magyar tartalmakkal szemben. Senkit nem zavar, hogy a tortakészítős tévéműsor, az esküvői ruhapróbás reality, a horgászok sorozata vagy épp a Dallas és a Trónok harca nem magyar emberekről szól. A szinkronnak köszönhetően nézhetem magyarul, és minőségben a maga területén magasabb színvonalú, mint amit kis hazánkban meg tudnánk valósítani. Ezzel szemben eddig a rádióműsorokban nem merült fel a szinkronizálás. Nem érte volna meg anyagilag, és amúgy is furcsa lett volna, ha egy szinkronszínészt hallgatunk a rádióban, aki csak eljátssza az érzelmes mondatait valaki másnak.

Ha egy hallgató például a technológiai újdonságok iránt érdeklődik, akkor a New York Times technológiai podcast-ját, a Hard Fork-ot vagy angolul kell hallgassa, vagy YouTube-on nézve tudja az eddig már elérhető AI technológiával magyarra feliratozni. De a műsort magyarul hallgatni autóvezetés és főzés közben mindeddig nem tudta. Ezekben a hónapokban áttörjük ezt a korlátot. Angol nyelvű podcast-okat már egy klikkeléssel lehet majd magyar nyelvre váltani, a műsorvezetők saját hangján. Pár éven belül pedig a nagy rádióknak is természetes kérdés lesz, hogy valamelyik idősávba saját maga ültessen-e be egy magyar DJ-t/műsorvezetőt, vagy ha egy világhírű DJ csinál egy saját rádióműsort, akkor inkább csak megvegye annak a jogait, és a gép által magyarra fordítva közvetítse. A hallgatók lehet, hogy örülnének, ha David Guetta beszélne hozzájuk magyarul (akár egyetlen percnyi késleltetéssel, szinte élőben) minden péntek este, és tenné fel sorra a dalokat.

– Az AI nem csak megnehezíti, de meg is könnyítheti a rádiós munkát. Szerinted milyen feladatokat, folyamatokat lehet vele majd kiváltani a közeli vagy távoli jövőben?

– Az imént csak „klikkelgetésként” emlegettem, és összemostam számos folyamatot. De természetesen a műsorkészítés hátterében is a legkülönbözőbb helyeken remélhetünk majd praktikus megoldásokat. A mostani AI forradalom egyik újdonsága, hogy a gépek megtanulták értelmezni a hangokat. Megértik, hogy mi a zenéből a ritmus, mi az ének, és mik a stílusjegyek. Nagyon önállóan tudnak tehát a jövőben – emberi iránymutatások alapján – dallistát összeállítani. Sőt, profi módon megoldanak átmeneteket két dal között, remixeket alkotnak vagy olyan kéréseket teljesítenek, hogy például karaoke alapot csináljanak egy zeneszámhoz.

– És van-e olyan dolog, amire használhatjuk majd; hozzáadott értéket jelent a mostani rádióadásokhoz képest, de jelenleg még nem általános a mai rádiós piacon?

– A távoli jövőbe tekintve sokmindent tudok beleálmodni az AI fejlődésébe a rádiózás területén. De ha megpróbálok a már elérhető, viszont csupán pár hónapja megjelent, legmodernebb megoldásokra koncentrálni, akkor én azon gondolkodnék leginkább, hogy mi minden következik még a nyelvi akadályok leküzdéséből. Vajon a hallgatók elfogadják és megszokják-e, hogy globális sztárokat tudnak a saját hangjukon, de magyar nyelven hallgatni. Ha igen, akkor pillanatok alatt eljuthatunk oda, hogy minden ország vezető rádiói például autósport magazinként közvetlenül egy híresség (Lewis Hamilton, Fernando Alonso,..) műsorát közvetítik a helyi nyelven. És ugyanígy, ha Elon Musk csinál űrkutatási műsort, akkor majd mindenfelé leszerződnek rá rádiók, hogy hadd közvetítsék azt. Amit tehát hangsúlyozni szeretnék az az, hogy az egyes szakterületeknek megvannak a globális celebjei. Mostantól pedig a technika hatékonyan biztosít majd rá lehetőséget, hogy podcast-ként vagy hagyományos rádiókba illesztett műsorokként közvetlenül ezeket az embereket hallgathassuk.

– Kétféle hozzáállás van, ha az AI-ról van szó: akadnak, akik szerint végromlást hoz a használata, mások szerint viszont az aranykort jelenti majd az emberiségnek. Az igazság valószínűleg nem ennyire „fehér vagy fekete”. Mi a JÓ szemléletmód? Hogyan tudunk „jól” hozzáállni ehhez a témához?

– Az egyértelműnek látszik, hogy az AI számos területen csökkenti le az elvégzendő munkát. Ezután pedig teljesen jogosan merülnek fel azok a kérdések, hogy a munkamennyiség csökkenése majd ahhoz vezet-e, hogy sokan elvesztik az állásukat, és nehéz anyagi helyzetbe kerülnek, vagy ahhoz, hogy az emberiségnek növekvő életszínvonal mellett is több szabadideje lesz. Nyilván mindkettő. A magam részéről a szemléletemet abból kiindulva szoktam formálni erről, hogy a mezőgazdaság átalakulásán gondolkodom. Kétszáz éve még a lakosság 90%-a az étel előállításán kellett dolgozzon, míg ma talán 3% körül lehet ez az arány. Vagyis a társadalom 87%-a elvesztette a munkáját. Már nem kell kapálnia. Ez a folyamat a legnagyobb hatást a gyerekekre gyakorolta. Nagyapáméknak már jutott ugyan oktatás, de azért iskola után mégiscsak segíteniük kellett még a földeken. Előttük pár generációval még egész nap kellett a gyerekeknek is kapálniuk. A mostani gyerekek esetén pedig már egyáltalán nem kell suli után dolgozni. Erre is biztos vannak, aki azt mondják, hogy rossz folyamat. Nosztalgiáznak, hogy nekik milyen jót tett, hogy az iskola mellett izzadhattak a szőlőföldön is. Bezzeg a mai gyerekek csak nyomkodják a telefont, és nem tanulják meg, hogy mi az a kemény munka.

Rádiósként nyilván azzal is fájó lesz szembesülni, hogy az önvezető autók megjelenésével az autósoknak felszabadul majd a szeme és keze, ami pedig nyilván olvasást és filmnézést fog magával hozni a rádióhallgatás helyett az autókban.